Karácsonyi ajándékom kedves Hugomtól és Édesanyámtól többek közt egy repjegy volt Marokkóba március végi indulással. Így az idei második utam is le volt fixálva már az év elején. Egyiptomban jártam pár éve, nagyjából úgy készültem, hogy hasonló élmények és körülmények fognak itt is várni.
Mivel Marokkót és úgy egész Észak-Afrikát szeretném a jövőben autóval is meghódítani, így nem terveztem olyan nagy körutazást most, inkább nyugis pihenősre gondoltam.
A repjegy Marrakechbe szólt, én azt terveztem, hogy levonatozok Casablancába, itt fogok egy filléres szállást, és majd átmegyek valamelyik nap Rabatba, a fővárosba.
A vonat 4 és fél óra alatt tette meg az utat, a jegy 9€ volt másodosztályon, nem vészes. Ülőhely is volt, relatív tiszta és igényes vonattal utaztam. Az állomásépületek egyébként nagyon szépek és van Wifi is.
Marokkóban, lévén, hogy egykori francia gyarmat, az arab és berber mellett a franciát beszélik leginkább, az angollal nemigen boldogulnak, így érdemes egy alap franciával nekiindulni, hacsak nem tudunk arabul persze. A francia szókincsem úgy 20 szóra korlátozódik sajnos, bár ez az eltöltött egy hét alatt vagy a háromszorosára bővült, mert mindent meg kellett nézzek a google-fordítóban, hogy el tudjak boldogulni.
Casablancában egy olcsó hotelban szálltam meg, ár érték arányban nagyon rendben van, de a reggeli az rettenet. Persze megeszem így is, nem pazarlunk, de egy valami nagyon gyenge kórházi vagy menzakaja simán veri, főleg higiéniában.
Terveim közt volt, hogy meglátogatom a híres Casablanca film helyszíneit, de itt tudtam meg, hogy annak köze nem volt Marokkóhoz, egy amerikai stúdióban forgatták az egészet.
Hát ez egy kis csalódás volt, már nem a városban, hanem a filmben.
Pár napot a város felfedezésével töltöttem. A buszokat nem vettem igénybe, de van két villamos vonal, amin klímás, modern villamosok közlekednek, egy jegy 8 Dirham.
A Dirhamot egyébként nekem könnyű átszámolni, mert kerekítve kb. 10 Dirham = 1 Euró.
Ha közlekedés, akkor érdemes szót ejteni a taxikról, két fajta van, az iránytaxik, amik fillérekbe kerülnek, és akkor indulnak, ha megtelt a kocsi egy irányba utazó emberekkel. Azt, hogy megtelt úgy kell érteni, hogy már több embert fizikai lehetetlenség bepréselni, azaz legalább heten ülnek egy ötszemélyes autóban, ami jellemzően egy jócskán veteránkorú W123-as azaz zöldséges Merci klasszikus "bivaly" 250D szívó dízellel. Egyébként emelem kalapom, ez a típus biztos, hogy az autógyártás csodája, amit itt kapnak az nem autónak való, folyamatosan úton vannak, folyamatosan túlterhelve és tekintve azt, hogy Németországban már lehúztak 400-500 ezer kilométert aztán valahol a balkánon még egyszer ennyit, itt meg még ugyanolyan rendületlenül ketyegnek másfélmillió kilométerekkel az órájukban, nem füstölnek, nem csattognak, nem rohadnak, fizikai képtelenség, amit ezek kibírnak. 5 km-es távot kb. 180 Forintért tettem meg átszámolva.
Ja, igen a másik fajta taxi kicsit drágább, de még ez is fillérek. Ezzel egy szintén kb. 5 km-es távot átszámolva 300 Forintért tettem meg. Ezeknek városonként más a színe, Casablancában pirosak, Rabatban pl. kékek. Ezek normál taxik, persze ugyanúgy néha taxióra és számla nélkül, ezért érdemes előre leegyeztetni az árat, de nem lehúzósak egyáltalán. Jellemzően Dacia Logan-ek, amikről egyébként azt gondolná az ember, hogy nem egy nagy minőség, de kettőben ültem és mindkettő órájában 400 ezer felett volt. Persze a beltér és a karosszéria már esett szét ugyan, meg a motornak sem volt egy egészséges hangja, de azért közel félmillió km bármilyen autótól szép futásteljesítmény.
Casablancában egyébként túl sok látnivaló nincsen, amit mindenképp érdemes megnézni, az Hassan II mecset a tengerparton, ez az egyike azon Marokkói mecseteknek, amelyeket nem muszlimok is látogathatnak, persze megadott időben és elég borsos áron, (kb. 12€ = 3600 Ft) de megéri, mert gyönyörű.
A Medina, azaz az óváros szintén megér egy pár órát. Szűk kis sikátorok labirintusa, ami az esti órákban, és főleg szombaton hatalmas bazárrá alakul. Egyébként szombaton a fél város egy hatalmas bazár lesz, mindenütt árusok, hegyekben áll a portéka.
Imádom a bazárokat, de itt a minőségre nagyon oda kell figyelni, a dolgok nagy része rettenetesen gagyi és minden hamis. Szeretem a jó minőségű hamisítványokat, replikákat, amik szinte megegyeznek az eredetivel kinézetben és minőségben, hát itt nem ezek vannak. Minden fillérekbe kerül ugyan de borzalmasan gagyi. Armani susogósok, Versace mackónadrágok, Gucci nejlondzsekik, Facebook meg Wifi papucs tényleg vicc kategória. És mindent úgy hirdetnek, hogy eredeti olasz, amikor megmutatod nekik, hogy az ezerforintos Luis Vuitton kapucnis pulcsiban ott van a címke, hogy "Hongfengcsung fesön" szemrebbenés nélkül vágja rá, hogy persze mert már mindent kínában gyártanak.
A "Genuine Leather" sokszor még csak nem is műbőr, hanem valami újrahasznosított müanyag, főleg cipők és táskák esetében.
Karórákat érdemes venni, aki szereti a replikákat, én négyet szereztem be, de jól meg kell nézni őket. Hatalmas a választék és nagyon olcsók, viszont a legtöbb itt is fillért nem ér, már alapból nem működik, vagy csak rajzolva vannak benne a mutatók meg ilyenek.
Napszemüvegek felejtősek, azt hittem lesznek minőségi replikák, de ez az ilyen egyszer használatos kategória ami itt van színre fújt plexi lencsével, szerintem még a szemet is tönkreteszi.
Alkudni kötelező. Nem kell megijedni, ha alapból horrorisztikus árat mondanak, sokszor az ötödére le lehet alkudni csak pofátlannak kell lenni. Ha valamire azt mondják, hogy 1000 Dirham (100€ - 30000 Ft) akkor rögtön ki kell röhögni és max egy százast ajánlani. Ha nem hajt el rögtön akkor nyert ügyed van, 2-300 ért tuti meg tudod venni.
Nagyon sok a hiéna a piacokon, velük vigyázni kell, ha egyszer szóba állsz velük nem lehet lerázni őket. Meglátják a turistát és már csapnak is le, odajönnek, hogy "Hello miszter, ju ár from ?" és nyúl a kezedért, hogy kezet fogjon, ha válaszolsz, vagy kezet fogsz vele véged addig nem enged el, amíg nem mész vele valamelyik boltba és veszel valamit. Ha megpróbálod lerázni, jön utánad és csak mondja és mondja. Ha valamelyik árushoz odamész nézelődni, hátha akkor lekopik akkor már ugrik is oda és mutatja a portékát mintha az övé lenne, az árusnak meg mutatja, hogy hoztam neked vevőt és már várja a jattot. Ha nagy nehezen egyet lekoptatsz egy percen belül ott a következő.
Ha másnap vagy akár később visszamész, ezek azonnal megismernek, és már rohannak oda, hogy "ááá hángeri men! Hogy vagy ma? Gyere, mutatok jó dolgokat" és kezdődik elölről az egész.
Sok a koldus és az utcagyerek is, ők is lerázhatatlanok, ha elindul utánad addig követ amíg nem adsz neki egy garast. Érdemes egy zsebben tartani pár egy Dirhamost, ez kb 30 Forintnak felel meg, egyet elég adni és már le is ráztad őket.
A közlekedésre érdemes nagyon odafigyelni, a táblák és lámpák nem sok mindenkit érdekelnek, néha még a forgalomirányító rendőrt sem veszik komolyan. Ha autóval, vagy bérelt autóval van az ember, nem egyszerű művelet a közlekedés. Parkoláskor majdnem mindenhol vannak parkolást segítő emberkék, akik mutatják hova állj, mennyi hely van még és kiálláskor is segítenek, némi jattért persze. Ez itt nem az a fajta lehúzás, mint otthon a nyugati parkolóban a hajléktalanok, itt kifejezetten érdemes oda parkolni, ahol ilyen tag van, ugyanis a helyiek nagyon nem tudnak parkolni, és szívesen ékelik be az autót olyan helyekre ahova éppen hogy cipőkanállal befér. Ebből kifolyólag össze vissza van húzva, nyomva minden kocsi eleje és hátulja. Tök természetes nekik, hogy addig dodgemeznek, meg erőltetik be az autót, amíg befér. Nem egy esetet láttam ahol úgy állt be vagy épp ki a koma, hogy háromszor nekiment az előtte levőnek meg háromszor a mögötte levőnek teljes nyugalommal.
Casablancából a főváros csak egy másfél órás vonatútra van. Érdekes módon odafele 90 Dirham volt a jegy, vissza már csak 37 pedig jobb vonat is jött vissza. Mindenesetre megéri körbejárni a fővárost is. Rabat nem egy kifejezetten nagyváros, Casablanca sokkal nagyobb és népesebb, de szép tiszta és rendezett helyi viszonylatban. A szomszédos Salé-tól egy folyó választja ketté, hídon, vagy villamossal lehet átkelni rajta. Saléban nemigen van semmi látnivaló, Rabatban is a belváros és az óváros, ami igazán érdekes. Az óváros szűk sikátoros labirintusában könnyű eltévedni és elég érdekes zsákutcákba és arcokba lehet futni, de nem kell aggódni, külön rendőrség van a Medinában, nem bántják itt a turistákat, maximum megbámulnak. Az óváros mögött egy hatalmas temető van és közvetlen mögötte a tenger. Magas sziklafalról lehet csodálni a hatalmas hullámokat, de nem szabad túl kimenni a szélére és alábecsülni a "nagy vizet" van, hogy egy-egy 6-8 méteres hullám felcsap a sziklafal tetejére is és könnyen elviheti az embert.
A helyiek alapvetően kedvesek, és segítőkészek. A Medinákat leszámítva egyáltalán nem az az agresszívan nyomulós népség, mint Egyiptomban tapasztaltam. A közbiztonság is sokkal jobb, itt ki lehet menni nyugodtan a külvárosba is, és éjszaka is elég sokat sétálgattam, és minden értéktárgyam és testrészem megúszta. A fiatalok elég nyitottak és szeretnek ismerkedni. Többször megszólítottak az utcán, hogy csináljak róluk képet, vagy csak hogy honnan jöttem, merre megyek, útbaigazítottak stb. Eléggé liberálisak, és nem kifejezetten azok a konzervatív muszlimok. A nők például, itt ugyanúgy járnak kelnek európai divat szerinti ruhákban és ismerkednek, mint a férfiak.
Mindenképp említést kell tegyek a marokkói gasztronómiáról is, ugyanis megfordultam már egy két helyen de ennyire jókat sehol sem ettem. Lehet, hogy az én ízlésemhez áll csak nagyon közel a helyi konyha, de nem bírtam betelni vele. Reggelente a francia gyarmati időkben meghonosodott Patisserie -ben kezdtem. Az ilyen kis francia pékségekben hatalmas a válaszék az olcsó és nagyon finom péksüteményekből. A helyi éttermek sem kifejezetten drágák. Előételnek a Harrirát érdemes kipróbálni, ez egy különleges helyi fűszerezésű húsleves. A főételek közül a Taijin volt a kedvencem, amit szinte végtelen féleképpen el lehet készíteni. A Taijin valójában az agyagedény neve, amiben készül, és amiben egyben tálalják is. Ez egy remek kis találmány, csak beleteszik a húst, zöldséget, fűszereket, gyümölcsöket és betolják a sütőbe. Különlegessége, hogy az étel nem sül vagy fő, hanem párolódik benne és így elképesztően friss és intenzív lesz az íze, a húsok pedig vajpuhák. Sokfélét kipróbáltam, de az abszolút ízorgia, ami elnyerte a „legfinomabb kaja amit valaha burkoltam” címet a képen látható összeállítás volt, bárányhúsból, narancsos hagymalekvárból, mazsolával, szezámmaggal. Ha valaki Marrakeshben jár, ne hagyja ki semmiképp a Ben Youssef téren a Jad Jamal éttermet, ha éppen nem is vagy éhes, itt megpihenhetsz, a nyugalom oázisa a folyton nyüzsgő Medina közepén. A tetőteraszról belátni az egész óvárost és egy hideg koktél mellett jó képeket is lőhetsz innen.
Ha már előreugrottunk utolsó állomásunkra, Marrakesh-re, akkor innen folytatom. Vonattal utaztam Casablancából. Mivel egy járatot töröltek a következőn akkora tömeg volt, hogy fel sem fért mindenki, én is már csak az ajtóban kaptam helyet. A vonaton ugyan tilos a dohányzás, az ajtókhoz kijárnak az utasok menet közben füstölni. Általában hasist. És vannak olyan jófejek, hogy meg is kínálnak. Egy koma miután hozzátette, hogy „ez a hegyekből van, nem európai szar. Ez kiüt tesó.” Inkább visszautasítottam, nem biztos, hogy jó poén lett volna egyedül egy idegen nagyvárosban atomkészen kóborolni. A hosszú vonatút alatt elbeszélgettem pár formával, egy fiatal srác pedig pár hasis után egész úton készségesen tolmácsolt a minimál angoltudásával, így mindenkivel tudtam dumálni, aki megfordult a vonat végében.
Marrakesh látnivalókban nagyon gazdag város, saját repülőtérrel, elképesztően szép és gondozott parkokkal, mecsetekkel, műemlék épületekkel és hatalmas piaccal. A hatalmas talán nem is elegendő jelző. A Dzsema el Fna egész Afrika legnagyobb hagyományos piaca, komplett városrész. Itt aztán tényleg minden van. Csak a piac maga megér legalább egy egész napot, ha nem többet. Sajnos itt jöttem rá, hogy fordítva kellett volna az időmet beosztanom. Itt egy hetet és Casablancában egy napot. Mindenesetre mivel biztos, hogy ide még visszajövök, ezért nem annyira bánom. Az egy napból végül kettő lett, ugyanis sikerült megint lekésnem a gépet, így már másodjára kések le repülőjáratot. A Riad Spa hotelbe találtam fillérekért egy last-minute ajánlatot estére a Booking-on. Ezek a kis hotelek a Riádokban nem a legolcsóbbak, de elképesztően autentikusak és feelingesek. Mindenképp érdemes itt megszállni Marrakesben. Az óváros régi épületeiben vannak kialakítva ezek a kis hotelek, tetőterasszal, medencével, nyugágyakkal.
Sajnos Marrakeshröl nem tudok többet írni, mivel alig láttam belőle valamit, de legközelebb már remélhetőleg egy Offroad járművel vehetem erre az irányt, és akkor beszámolok a városról is, és minden bizonnyal a hegyekről és a sivatagról is.
További képekért kattints a galériára!
Write a comment