WONDERLUST

noun. the desire to be in a constant state of wonder
example: Joe had a serious case of wonderlust: he was bored of anything ordinary. - urban dictionary -

MAGAMRÓL

Sziasztok, András vagyok, 29 éves, utazásfüggő…

 

Hogyan kezdődött nálam?

Középiskolás koromig a Balatonnál messzebb sosem voltam, de arra emlékszem, hogy már kisgyermekként a kedvenc „mesekönyvem” a Földrajzi világatlasz volt.
Akkoriban még csak nem is álmodhattam repülésről, magas hófödte hegyekről, végtelen tengerpartokról, ezek olyan meseszerűek és elérhetetlenek voltak.
Elég volt nekem, hogy megtanultam az országok neveit, zászlóit, hogy melyik merre van, és hogy néha éjszaka, amikor nem tudtam aludni felültem a biciklimre és olyan messze mentem amennyire csak tudtam, aztán hajnalban vissza.

Nagypapámék minden évben elvittek a Balatonra egy hétre, gyerekkorom legjobb emlékei voltak azok a napok.
Napok, amik nem az előző, és az az előtti, és az az előtti másolatai voltak, amik nem voltak kiszámíthatóak, nem tudtam mi lesz holnap, de azt tudtam, hogy tök jó lesz.

 

„Ha nem tudod hova mész, oda bármilyen úton eljuthatsz”
Lewis Carrol

 

Minél kevesebbet tudni előre, annál jobb.

Ez az érzés már akkor függőséget okozott. Fura, de imádom a kiszámíthatatlanságot, a bizonytalant, azt, hogy most nem én irányítok, csak visz az út, és bárhova visz az izgalmas lesz és tetszeni fog, ha nem éppen ott, akkor majd utólag.
Nem szervezek meg semmit, csak nagy vonalakban. Szinte minden lehetőséget nyitva hagyok, teljesen szabad kezet adok az életnek, hogy úgy hozzon mindent, ahogy akarja. Őrültségnek tűnik, de sokszor nem viszek tartalék pénzt, nem kötök biztosítást és nem szervezem meg az utazást sem a szállást.
Mindig ilyenkor alakulnak ki a legjobb történetek és emlékek. Bárhogy is végződött sosem bántam meg.

 

„...De érted, hogyha az ember például vesz egy kanapét, akkor hajlamos azt gondolni, hogy egy életre van egy kanapéja és történjék bármi, a kanapé-gondot letudta. Összegyűjtöttem mindent, de tényleg, volt egy jó kis hifi-tornyom, egy tisztességes ruhatáram. Már majdnem... majdnem kész voltam.” Narrátor - Harcosok Klubja

 

Amikor kijöttem Németországba 5 nagyon kemény év várt rám, hogy a nullánál is sokkal lejjebről összeszedjem magam és elérjem a kitűzött céljaimat. Vért izzadtam, és alig aludtam, de élveztem.

Külső szemlélő számára most az életem rendezettnek tűnhet abból a szempontból, hogy jó munkám van, jó kis lakást bérelek, amit szépen berendeztem, nincs adóhátralékom, nincs tartozásom, nem iszom, nem dohányzom, megbízható kocsim van, kívülről tudom a Family Guy összes részének a szövegét. Tudom mi lesz holnap és mi lesz a jövő héten. Menetrend szerint lejátszom ugyanazokat a napokat, mint tegnap és tegnapelőtt. Alig maradt valami abból a hidegrázós bizonytalanságból, ami érezteti, hogy nem ennyi az élet. Mások ilyenkor az önpusztítás különböző formáit választják, nekem az utazás adja meg ugyanazt a „trip”-et, azt az eufóriát.

 

„De ne birtokolj semmit és senkit, ne ragadj le sehol. Áramolj, mint egy folyó – ne légy állóvíz. Belül – természetesen – telepedj le, nyugodj el, kristályosodj ki, de kívül maradj egy vándor.” Buddha

 

Nálam a hétköznapi életemben mikor minden megtervezett, puha, biztonságos és kényelmes a fejemben káosz van, és muszáj folyamatosan mesterséges megoldandó feladatok elé állítanom magam.

Mikor utazom, ezeket a feladatokat nem magam találom ki, sokkal természetesebbek és izgalmasabbak, és főleg emlékezetesebbek. Mint egy játék. És ami a legérdekesebb, hogy éjszaka a sivatag közepén elakadva 20 kilométerre a legközelebbi úttól is nagyobb nyugalom és lelki béke van rajtam, mint otthon egy átlag kényelmes hétköznapon. Ezen eleinte magam is meglepődtem, de már nem. Lehet, hogy valami fordítva van bekötve nálam, de állandóság és a megszokás stresszel, a váratlan dolgok és kihívások megnyugtatnak.

 

Sok utazóval és Couchsurferrel találkoztam és sok bloggerrel beszélgettem, mindegyiküktől sokat tanultam, eleinte utánozni szerettem volna őket, akiket példaképnek tekintettem, de rájöttem mind különbözünk. Olyanoknak, akik önmaguk miatt utaznak, aligha ugyanaz a motivációja és célja. Ezért is olyan érdekes más utazókkal találkozni.

 

Ez a blog az utazónaplóm nem több. Nem írok kötelező jelleggel, csak ha kedvem és intuícióm van, nem lesz reklám, nem írok másnak sem, és nem várok támogatást sem.
Béke!


Legutóbbi projektem

"A biztosan sikeres kimenetelű kihívás valójában nem is kihívás." Jon Krakauer - Út a vadonba

 

Legutóbbi utam nem kisebb terv volt, mint Münchenböl eljutni Ázsiába egy 32 éves 997 köbcentis 3 hengeres kis Subaruval.
Az útvonalam az alábbi térképen látható, az erröl készült blogbejegyzések pedig ide kattintva, vagy a blogom menüpont alatt érhetöek el.

Az út annak ellenére, hogy szinte semmi sem úgy alakult, mint terveztem, életem egyik legnagyobb élménye volt. Indulás előtt viccesen legyintettem azokra a tanácsokra, miszerint egy olyan autót kellene választanom ami nem úgy néz ki mint ami bármelyik pillanatban atomjaira eshet szét. Útközben már közel sem volt annyira vicces sem a már 50 km/h -nál jelentkezö halálfélelem ami gyakran a teljesen irányithatatlanságból gyakran a közel nulla fékeröböl adódott. Sem pedig az, amikor minden nap imádkozni kellett, hogy a következö szervízig eljusson, mert nagyjából minden napot szeretett ott kezdeni. Az örmény és iráni hegyek leküzése a tüzö napon 48 fokban hol két hengerrel, hol eldugult üzemanyagszürövel már már ember- azaz autó feletti teljesítmény volt töle, de végül Teheránban döntött úgy, hogy ennyi elég volt neki és a komplett hátsó futómü elemeire esett szét egy hétsávos úton éjszaka...

Két hónap tömény impulzus és élménybomba volt az út, nemegyszer alvás nélkül és 15 óra vezetéssel, sok tapasztalattal és felejthetetlen emlékekkel.  


A következő terv

 


Mazochista hajlamaimat már bizonyítottam, mikor tavaly a legnagyobb augusztusi höségben indultam útnak a közel-keletre, mikor máskor mennék Skandináviába, mint januárban!
Hogy a hangulat ne legyen olyan fagyos az út felét a ke´t legjobb barátommal közösen abszolváljuk, és valószínüleg némi "fagyálló" szeszt is bepakolunk.

A jármü még kérdéses, de az útvonal már majdnem biztos, hogy az alábbi térképen látható lesz.
A Tát´rán keresztül Szlovákián és Lengyelországon át közelítjük meg a három kis balti államot; Litvániát, Lettországot és Észtországot. Tallinban különválunk, innen egyedül hajózók át Finnországba. Egy mini körút után Svédországba kompozok, onnan egészen a Norvég keleti fjordokig szól az utiterv. Bergenre mindenképp kíváncsi vagyok és talán valahol egy kis sarki-fény is befigyel majd. Egy nagyobbacska Norvég körút után vissza Svédországba, majd délnek Dánia és így vissza jelenlegi elsödleges otthonomba, Németországba. Berlinen kersztül, átkanyarodok még Csehországba. Itt még lehet, hogy több napot is eltöltök, ha be tudok szervezni pár barátot egy hosszú hétvégére városnézö - sörtúrára. 

A koncepció hasonló lesz a tavalyi utamhoz, viszont ez most még hosszabb lesz, de idöben még rövidebb, maximum másfél hónap. Az etapok hosszabbak lesznek egy jobb autónak és az európai autópályáknak köszönhetöen. Itt a célállomásokon eltöltött idö lesz a hangsúlyos, nem pedig a lassú nézelödös útvonal kitérökkel.

 

Ha tetszik az útvonal és egy januári indulással csatlakoznál akár utasként, akár saját kocsival, barátokkal, írj a részletekért!