Skandinavian Challenge 2018 - Berlin

Berlin rengeteg kis sikátora és kapualja viseli az underground street müvészek keze nyomát - imádom :)
Berlin rengeteg kis sikátora és kapualja viseli az underground street müvészek keze nyomát - imádom :)

Drezdából Berlinbe menet, úgy tudtam valahol a Lausitz Ring magasságában van egy 24 éve valami szántóföld szélére letámasztott brutális méretű exkavátor, amire mindenképp kíváncsi voltam, ugyanis imádom a magas helyeket, az elhagyatott, lepusztult helyeket, szellemvárosokat, és a hatalmas gépeket, ez pedig mind az egyben.

A Lausitz Ring mellett letértem a pályáról, és egy kis városba érkezem, ahol az erdő szélén állt egy viszonylag magas kilátó. Erre felmásztam, és körbenéztem. Ha létezik, az exkavátor biztosan látni fogom. Az erdő túloldalán meg is pillantottam, és nagyjából szemre belőttem az oda vezető utat.

 

Elhajtottam pár behajtani tilos tábla mellett, elég elhagyatottnak tűnt a környék, és vasárnap reggel volt, kizártnak tartottam, hogy bárki ilyenkor figyelne. Az út vége már erősen mocsaras volt, de nem fogott ki rajtam. Leparkoltam a verdát és átmásztam a közel 2 méteres kerítésen. (itt jegyzem meg, hogy senkinek nem ajánlom, hogy a példámat kövesse, Németországban mindenki önkéntes rendőr, és ha észrevesznek, akkor nagy baj is lehet belőle, itt nem spórolnak a bírsággal ilyen esetben, csak a behajtási tilalom figyelmen kívül hagyása több száz euro lehet és akkor még a zárt zónába való behatolás hozzá jön.)

Még ez a békaperspektívás kép sem igazán adja át a monstrum elképesztö méreteit.
Még ez a békaperspektívás kép sem igazán adja át a monstrum elképesztö méreteit.

Szóval körbejártam a gépet, és elkezdtem megmászni. A több ezer tonna rozsdás vasszerkezet már nem volt éppen újszerű állapotban, lévén, hogy 20 éve nyugdíjba vonult. Az 1964 ben munkába állított Bagger 258 élete során 40 millió köbméter anyagot mozgatott meg, leginkább barnaszenet fejtettek vele. A szerkezet egyébként 50 méter magas, 175m hosszú és 5500 Kilowattos teljesítményre volt képes fénykorában.

 

A tetejére egy hosszú létrán jutottam fel, a panoráma onnan Elképesztő volt, de nagyon fújt a szél, és az sem növelte a biztonságérzetet, hogy a torony megdőlt az idők során és kicsit olyan érzésem volt, hogy bármikor oldalra dőlhet az egész, de azért közel 4000 tonnát nem lök fel a szél. Otthon viszont mondjuk már elhordták volna a méhbe...

 

Elbúcsúztam a monstrumtól és Berlin felé folytattam utam, és nemsokára találkoztam Ádámmal és Tibivel, akik repülővel érkeztek.

 

Itt követkzetten pár kép a teljesség igénye nélkül a vasról és a panorámáról odafentről. Tiszta Chernobyl feeling.
Kattintással nagyíthatóak!

Mielőtt elfoglaltuk szállásunkat a kis konténerekből álló nulla csillagos, de annál jobb Easy Lodges hostelben, megnéztük még a pár éve bezárt kultikus Tempelhof repteret, melynek egy része ma már szabadidőparkként üzemel. Az 1923-ban megnyitott Tempelhof 45-ig Európa legfontosabb kereskedelmi reptere volt, itt alapították meg a Lufthansát is 1926-ban.

 

Este befutottak Petiék is, akik Magdeburg irányából érkeztek. Stílusosan betoltunk egy original Berliner Currywurstot és vizipipáztunk egyet, majd Ádámmal és Tibivel elmentünk a Berlini Spielhalle kaszinóba és megfialtattuk a zsebpénzünket a ruletten.

Zentrale Flughafen Berlin
Zentrale Flughafen Berlin

Másnap egész napos városnézésre indultunk, kezdve Berlin leghíresebb terén az Alexanderplatzon.
Itt található a Rotes Rathaus, a híres világóra és a TV torony is, melyben, mint a TV tornyok nagy részében megfizethetetlen luxusétterem is található.
A tér sarkában található a DDR múzeum, mely a Berlini fal keleti oldalán volt életet mutatja be. Mindenképp érdemes megnézni, nagyon jó kis tárlat. Nekünk, magyaroknak, főleg a 30+ korosztálynak is elég sok dolog vissza fog köszönni; a jó kis kétütemü Trabit nem kell bemutatni senkinek, itt egy szimulátorban ki lehet próbálni a vezetését. Van még Schwalbe motorkerékpár, keletnémet háztartási gépek, amik most már kicsit viccesnek hatnak az egyszerűségükkel, mint például a fúrógéppel hajtott fűnyíró. Egy pár berendezési tárggyal és eszközzel magam is találkoztam, a fürdőszobás képen látható mosógép például 20+ éven keresztül szolgált minket is a családban. Viccesen minimalista dolgok voltak ezek, de amire kellettek arra jók voltak évtizedekig. Lehet, hogy egy mai mosógép már az iphonedon jelez ha vége a mosásnak, meg nem ugrálja körbe kétszer a fürdőszobát mire végez a centrizéssel de a garanciaidő ut´án két nappal megdöglik akkor is ha három havi fizetésbe került...
A legfeelingesebb viszont a korabeli stílusban berendezett lakás. Az összetéveszthetetlen NDK „enteriör dizájn” nyomokban, vagy egészében a mai napig fellelhető bizonyos budapesti panelblokkokban konzerválva az utókor számára. A nappaliban elhelyezett ColorStar színes televíziókészüléken korabeli TV műsorokat, híradásokat és gyermekműsorokat nézhetünk újra.

Következő utunk a Checkpoint Charliehoz vitt ahol megnéztük az egykori amerikai szektor határőrbódéját és egy kisebb faldarabot. Az egykori checkpoint, a Berlini vasfüggöny leghíresebb és legjelentősebb katonai ellenőrzőpontja volt. Nem csak egy várost, de országokat, sőt világrendszereket választott ketté a Zimmersrtasse egészen 90-ig, amikor is a megszálló hatalmak itt, a Checkpoint Charlienál oldották fel Berlin megszállását.

 

Ezt követően a 100-as buszra szálltunk fel, melynek a megállóit, már középiskolában megtanultuk németórán. Végre egy dolog az iskolában tanultak közül, aminek hasznát vesszük! A 100-as busz ugyanúgy a városi tömegközlekedés egy járata, és a napi bérlettel vagy egy jeggyel igénybevehető, mint bármely más busz, ez viszont egy panorámás emeletes busz, amely Berlin nevezetességein visz végig minket, éppen csak audio idegenvezetés nincs, amit nem is igényelnék, szóval egy pár percenként közlekedő, olcsó „hop on- hop off” busz. Nagyon király, nem tudom, más városnak miért nem jut ilyen eszébe.

 

A busszal megnéztük még a Brandenburgi kaput, mellette az amerikai és vele szemben a magyar(!) nagykövetséggel, valamint a Reichstag épületét. 

 

Másnap kora reggel indultunk Rostockba a komphoz. A kompra mindössze 33€ ért sikerült jegyet szerezni, ami szinte hihetetlen (3 fő+1 autó). Persze hogy véletlenül se spóroljunk túl sokat a kompon beneveztünk egy exkluzív dán „all you can eat” kajálásra, ami már fejenként 25€ volt, de egyébként nagyon megérte, elképesztően finom és ínyenc dolgok voltak.

Ádámmal közös kedvencünk lett a füstölt angolna. Halálra ettük magunkat gyakorlatilag az 1:15 perces utat végigkajáltuk, Majd dán földön legördültünk mindennemű határellenőrzés nélkül és Koppenhágának fordítottuk csatahajóink orrát. 

A rostocki kikötő - már csak másfél óra és Skandináviában vagyunk!
A rostocki kikötő - már csak másfél óra és Skandináviában vagyunk!

Write a comment

Comments: 0