Sri Lanka egy hét alatt. India-light körutazás

Babarral is összefutottam.
Babarral is összefutottam.

Mint az előző bejegyzésemben olvashattátok, egy napos kuvaiti transzfer után érkeztem meg Sri Lankára, Colombóba. Egész pontosan nem is Colombóba, hanem a fél óra buszútnyira fekvő Negombo-ba. Hajnalban érkeztem, kicsit körülnéztem a fővárosban. Lehet a kialvatlanság miatt, lehet a 4 és fél órás időeltolódás miatt, vagy a 30 fok feletti hirtelen januári hőség miatt, de inkább mindezek kombinációjából adódóan, kisebb sokként értek a helyi állapotok.
Az ócska busz közvetlen egy hatalmas piactér közepén dobott le. Mindenütt legyek, rokkant koldusok, kehes kóbor macskák, szemét, emberi fekália, és a szagok ezeknek az összessége. Rettenetes tömeg, mindenki tolakodik, biciklivel, kézikocsival, gyalogosan, teherautóval összevissza, ahogy éppen jön.
Szerencsére csak egy kis hátizsákot hoztam az egész útra, így legalább a csomagjaimat biztonságban tudtam a hátamon.

 

20 Perc alatt sikerült kikeverednem a hömpölygő embermasszából és beestem egy útszéli templomba. Itt legalább sötét volt, valamelyest hűvös és nyugalom. Ültem pár percet, talán be is aludtam mire összeszedtem magam. Megvettem a vonatjegyet délutánra. Estére Pinnawalában szerettem volna lenni. Elég éhes voltam, már de nem igazán volt a pályaudvar környékén semmi olyan étel kapható, ami megütött volna egy minimális higiéniai színvonalat. Végül vettem valami lekváros bukta szerűséget, (azt választottam, amin a legkevesebb hangya volt) a csávó becsomagolta valami nagyon foltos koszos újságpapírba. 

Colombo madárszemszögböl.
Colombo madárszemszögböl.

Ez eddig elég szörnyen hangzik, de mint a jó öreg Farkas Csapó Gyurka mondotta volt, a kötélen lógni is csak addig kényelmetlen, amíg megszokja az ember. Edzettebb utazóknak viszonylag gyorsan meg lehet szokni a körülményeket és utána kifejezetten érdekes és mókás hely Sri Lanka.

 

A körülbelül fél Magyarországnyi sziget India alatt, valamivel az egyenlítő felett helyezkedik el, ebből kifolyólag egész évben elég meleg, trópusi időjárás van, a hegyekben kicsit hűvösebb és esősebb az idő. Októbertöl januárig nagyon sokat esik, ez nem kifejezetten turistás idö, de nekem viszonylag szerencsém volt, csak párszor kapott el egy kisebb zivatar.

 

Szóval délután indultam vonattal és busszal, harmadosztályon Pinnawalába, ahol egy elefánt árvaház van.

Lelkileg felkészültem a harmadosztályú vonatra, de abszolút pozitív csalódás volt, nem volt vészesen koszos, volt ülőhely, nem kellett a tetőn utazni, nem voltak se tyúkok se kecskék, csak tarhálók meg árusok folyamatosan.

Estére egy nagyon Low Budget helyet találtam, nem tudom pontosan mennyi volt, de az volt a lényeg, hogy minden szállásom 10€ alatt legyen. Ezt sikerült is tartani.

Reggel korán keltem, megnézni az elefántokat, ahogy árvaházból átkísérték a folyóhoz fürdeni az utcákon keresztül. Itt lehetett nekik banánt adni és fotózkodni velük jó pénzért. Az árvaházba végül nem is mentem be, ennél közelebb úgysem jutottam volna ott sem az elefántokhoz és borzasztó drága volt a belépő.

Pinnawala Elephant Orphanage
Pinnawala Elephant Orphanage

Buszra szálltam, Kurunegalába mentem, ott átszálltam egy Dambullába tartó buszra, majd onnan egy másikra Polonnaruwába. Ez volt a leghosszabb buszos utam, nagyjából egész nap mentem, kora reggeltől másnap hajnalig. 

 

A buszhálózat egyébként nagyon jó nagyon sűrűn indulnak, és mindenhova mennek buszok. Elképesztő távokat megtesznek egyes járatok, van 10 órás menetidejű is. Na, nem feltétlen azért mert akkora távolságok vannak, csak a kaotikus forgalmú nagyobb városokon lassan verekszik át magukat a buszok. Az üres utakon egyébként kihúzatják rendesen a sofőrök, 120-130 et simán küldenek a sokszor rettenetes állapotú matuzsálemekkel. A buszjegy, akárcsak a vonatjegy fillérekbe kerül, tényleg 1-2 € ért már 3-4 órás utakra be lehet fizetni, vonat még olcsóbb. A buszon jellemzően bömböl a Sri Lankai discozene, ledes színes Buddhák villognak mindenhol, az ülések pedig nagyon kicsik, lábtér nulla elültem a seggem jó párszor ezeken az utakon.

TATA márkájú helyi busz Kurunegala buszpályaudvara elött.
TATA márkájú helyi busz Kurunegala buszpályaudvara elött.

Dambullában megnéztem a világ egyik legnagyobb Buddha szobrát az Arany Templom tetején és felmentem a sziklafalba vájt Buddhista kolostorba is. Nem volt belépő egyikbe sem, és minden tele volt majmokkal. Meg levakarhatatlan árusokkal. A panoráma idefentről nagyon szép volt, lőttem pár képet és elindultam vissza, mert már esteledett. A szálláson a reggelim két szelet kenyérből és egy pohár cukor nélküli teából állt, ezért már elég éhes voltam, de eddig semmi értelmes kajázót nem találtam. Az eddigi tapasztalataim alapján a gasztronómiáról nem igen volt jó véleményem. Éttermek nemigen vannak, utcai árusok árulnak mindenféle beazonosíthatatlan, de sem szemre sem szagra nem bizalomgerjesztő cuccokat. Mindenben hús van szinte, amivel nem lenne nagy bajom, csak hát láttam, hogy tárolják a húsokat, hűtés nélkül tűző napon, utcára kilógatva, vagy ami még jobb koszos járdán újságpapírra rádobva, legyek beköpik, száll rá a por stb. Jó gyomrom van, a csapvizet is megiszom mindenhol, nem vagyok hasfájós, de azért egy komolyabb ételmérgezés az nem olyan vicces valószínűleg. 

Kis boltok vannak egyébként, de ott sincs semmi olyan kaja, amit megkívánna az ember. Konzervek, száraz kekszek, zacskós levesek. Semmi azonnal ehető. Végül vettem valami muffint de bár ne tettem volna... Ragadt a cukormáztól, de maga a tészta nem volt édes és valami olyan magok voltak benne, hogy amikor ráharaptam ilyen tömény curry íz öntötte el a számat, borzalom volt...

Helyi húsbolt. A bal felül lógó papírhulladékba kerül becsomagolásra a portéka.
Helyi húsbolt. A bal felül lógó papírhulladékba kerül becsomagolásra a portéka.

Késő éjszaka értem Polonnaruwába, az egykori fővárosba. Rögtön találtam egy fogadót fillérekért a város szélén. Egyébként ezek a 10€ alatti szállások tényleg csak nagyon bevállalósoknak valóak, tele vannak hangyákkal, meleg víz sehol nincs, bár nem is hiányoltam, de volt egy hely ahol a zuhany egyáltalán nem működött. Az ágynemű általában egy kitudja mikor mosott pokróc meg egy kemény párna. 

 

Másnap reggel elkövettem egy nagy hibát, a szállásadómat megkértem, hogy ajánljon valami olcsó kajáldát. 

- Mennyire olcsót?

- A Legolcsóbbat, jó lesz az.

- A bátyámnak van itt egy étkezdéje gyere az nagyon olcsó.

Hát nem hazudott egy főétel plusz leves olyan 50 centre jött ki (150Ft). A félhomályos helységben helyi melósok ültek, négy nagy vederben állt az étel, nem nagyon mondom meg, hogy a rizsen kívül a többi mi volt. Mindenki, többségében koszos hajléktalan kinézetű polgárok kézzel szedtek egy koszos újságpapírra maguknak, és kézzel be is tolták. A fele a földre meg a ruházatra ment, aztán a papírt bevágták a kukába és mentek. Mivel a tulaj személyesen kísért el, szóval már nem akartam kimenni, lesz, ami lesz megkajáltam. Nem részletezem elég annyi, hogy nem lett semmi bajom tőle végülis.

 

Polonnaruwa Ceylon fővárosa volt. A rengeteg megmaradt ősi városromok, királyi paloták, fürdök és Buddhista szentélyek az UNESCO világörökség részeit képzik. Mindenképp érdemes végignézni ezeket. Az egyes látnivalók közt elég nagy távolságok vannak, így gyalog nem ajánlott, de bármelyik riksás, vagy szállásadó szívesen körbevisz némi juttatásért. Tényleg nem kérnek érte sokat, abszolút megéri.

Innen egy félnapos buszúttal jutottam el Kandyba, a Buddhizmus egyik szent helyére, mely az egykori Szingaléz uralkodók székhelye is volt. Véleményem szerint a legszebb város Sri Lankában, itt már találkozni turistákkal is szép számban. Akik Sri Lankára jönnek általában nem hagyják ki Kandyt. A fog temploma szintén az UNESCO világörökség része. Itt van minden, komolyabb hotelek, turista programok, jó éttermek, stb. Az árak kicsit magasabbak is mint másutt.

Minden este van táncos zenés kulturális est a nagy templom melletti rendezvényteremben a tó partján. A gyanútlan turistákat berángatják gyakorlatilag az ezért jattot kapó önkéntesek a környékről, de megéri. Talán 6 € ra jött ki egy jegy, ha jól emlékszem, de nagyon minőségi műsort kap érte az ember, kb. egy órás, voltak tradicionális és modern táncok, zenék, akrobaták, tűzzsonglőrök, és gyönyörű táncos lányok!

 

Már esteledett, mikor átmentem a Fog Templomába, itt nagyon komolyan vették, hogy rövidnadrágban nem lehet bemenni, kénytelen voltam venni egy hosszút a bejárat előtt. Naplementekor a legszebb a templom, így nem bántam, hogy későn érkeztem, jó képeket tudtam csinálni.

A fog templomának udvara.
A fog templomának udvara.

A következő programnak azt terveztem, hogy bevállalom az Ádám csúcs megmászását, ahova közel 7000 lépcső vezet fel, és éjfélkor kell elindulni, hogy napkeltére felérjen az ember. Az utolsó pillanatban tettem le róla több okból is. Ezeket érdemes megfontolni a vállalkozó kedvűeknek.

Az egyik az időjárás; folyton esett az eső éjszaka, nem lett volna valami nagy élmény.

A másik, hogy felfelé még csak megerőltető, de lefelé jövet ennyi lépcső, magas fokokkal eléggé igénybe veszi a térdszalagokat, az enyémet nemrég műtötték.

Három; A zarándoklatok idején elképesztő embertömeg kel útra, hogy feljusson, aminek eredményeképp egyszerűen megtelik a hegycsúcs és nem lehet teljesen felmenni, az pedig azért erősen rontja a sikerélményt, ha pár órás tömegben várakozás után az utolsó métereken kell visszafordulni, és lelépcsőzni.

 

Ezért egy másik hegyi kisvárosba, Nuwara Elya-ba vettem az irányt. Itt is mint Kandyban jóval hűvösebb van, mint a tengerszinten lévő városokban. Gyakori a nagy köd és naponta többször esik egy kicsit. Azt mondják a Kandy – Nuwara Elya vasútvonal a világ egyik legszebb útvonala, ezért nem hagytam ki, és a rövidebb buszút helyett a vonatot választottam.

A vonat maga semmi különös, de a panoráma elképesztő. Alagutak és viaduktok váltják egymást, hegyvidéki táj, hatalmas teaültetvények, erdők égig érő hosszú törzsű fákkal, tehenek, vízesések, patakok - elképesztő. Egy percig nem unatkozik az ember, a Kandyban leesett államat Nanuoya-ban szedtem csak össze. Itt tesz le a vonat, Nuwara Elya onnan még pár perc busszal. 

A vonat kellöen lassan halad ahhoz, hogy az ajtóban lógva, vagy a lépcsön ülve élvezhessük a panorámát.
A vonat kellöen lassan halad ahhoz, hogy az ajtóban lógva, vagy a lépcsön ülve élvezhessük a panorámát.

A városnak nagyon misztikus hangulata van, hegyvidéki kis utak, melyek sokszor sehova nem vezetnek, csak úgy elfogynak. Házak a semmi közepén és folyamatos köd ahol van, hogy az orráig sem lát az ember, de van, hogy kitisztul egy kis időre. 

A szállásom ezúttal fent volt a hegyekben, ezért kicsit mászni kellett. Próbáltam követni a telefonomra letöltött elég pontos navit, de az utak csak elfogytak, Ahol kellett volna útnak lennie ott nem volt, ahol nem kellett volna ott volt de az sem vezetett sehová. Kis bádog és vályog viskók vannak a hegyoldalban egymásra építve, ezek között manővereztem, de sokszor már úgy, hogy valakinek a hátsó kertjében mentem át, kiskapukat kinyitottam becsuktam, nem volt szinte sehol egy lélek sem. 

Egyszer lebuktam, egy asszony észrevett. Behívott a házba, hogy amíg előkeríti az urát hogy, segítsen üljek le benn. A konyhában benn égett a tűz, azzal fűtöttek és sütöttek. Kémény híján, az ablakon szállt ki füst egy része, a másik része úgy állt benn, hogy a biciklit neki lehetett volna támasztani.

A szobában ültem le, nagyon fura volt, mintha egy pszichedelikus álomban lettem volna. A belmagasság akkora volt, hogy le kellett hajtsam a fejem, bútorok nem voltak csak szőnyegek a földön. A sarokban egy hatalmas Buddha szentély, ami elvileg minden lakásban van. Akváriumban aranyhalak, Buddha szobor, előtte mindenféle színes villogó gagyi cuccok, meg gyümölcsök fűszerek. A gyerekek mind bejöttek és úgy néztek rám, mint egy földönkívülire meg sem mertek szólalni és le sem bírták venni rólam a szemüket. 

Előkerült a ház ura egy százévesnek kinéző bácsika, aki elvileg egykor a város polgármestere volt. Elkísért a szállásomhoz.

Ilyen házak közt vezetett az utam a szállásomhoz. A köd néha egészen leereszkedett, akkor pár méter volt a látótávolság.
Ilyen házak közt vezetett az utam a szállásomhoz. A köd néha egészen leereszkedett, akkor pár méter volt a látótávolság.

Következő utam már a tengerpartra vezetett, Hambantotába. Alig vártam, itt vagyok már egy hete, de a tengert még nem láttam. Elképzeltem, hogy kidobom magam a partra, napozok, úszom, egy kicsit lazítok, pihenek. Amikor megérkeztem nem éppen az a látvány fogadott, amit elképzeltem. Nem egy tengerparti turistaparadicsom a város, hideg volt, a parton egy két bolt, rengeteg szemét, nulla turista, halászok és rettentő halszag. Kivettem egy olcsó szállást és körbejártam a várost. Elég gyorsan megvoltam vele ugyanis nagyjából semmi látnivaló nincs itt, leszámítva a cunami pusztítása után visszamaradt rengeteg romos épületet. Nagyon szomorú hangulatú kis város volt, elindultam vissza a szállásra, útközben helyiekkel barátkoztam, mindenki fotót akart, imádtak, a szállásig követtek.

A cunami itt komplett városrészeket törölt el. A romokat benötte a növényzet, ma már leginkább csak kóbor kutyák járnak ezekben az utcácskákban.
A cunami itt komplett városrészeket törölt el. A romokat benötte a növényzet, ma már leginkább csak kóbor kutyák járnak ezekben az utcácskákban.

Másnap hamar, felkelés után az első busszal indultam tovább Galle-ba. Reméltem, hogy itt kicsit több élet lesz. Galle az előzőek után nagyon pozitív csalódás volt. Igen nagy város, a fővárostól pedig nincsen messze, így ezt sem érdemes kihagyni, ha Sri Lankára látogat az ember.  

A Galle Fort, azaz az erőd, egy komplett kis város a városban. Mintha egy Angol, vagy ír kisváros lenne. Hatalmas kőfalak, csendes kis utcák virágok mindenütt. Hangulatos kávézók, kis éttermek, boltok, turisták. Egy hét kultúrsokk után igen csak megnyugtató volt egy kis Európa feeling.

Az árak is európaiak egyébként itt, szóval inkább csak a tehetős turistákra alapoznak, de sétálgatni ingyen van.

Ha filléres szállásra vadászik az ember és tengerparthoz közel szeretne lenni, akkor mindenképp Unawatuna Beach-et ajánlom. Galle belvárosából csak 15 perc busszal kb., de sokkal olcsóbb. A szállások itt közvetlen a tengerparton vannak, és igen, itt már olyan a tengerpart, amilyennek a turista elképzeli: véget nem érő fehér homokos part, sekély víz, napágyak, parti éttermek, bulihelyek, jetski, szörf satöbbi. Nagyon szép időm volt, itt 30 fok felett volt a hőmérséklet megintcsak, le is égtem rendesen.

Az első olyan hely, ahol egy kis éjszakai élet is van. Sötétedés után megtelnek a kis utcák turistákkal, élőzene, jó kaják, koktélok és vízipipa is van. Legnagyobb meglepetésemre az egyik helyen MAGYARUL is ki voltak írva az ételek. Bent csak helyieket láttam, de megkérdeztem ki tud itt magyarul, és kiderült, hogy a tulaj, egy fiatal nő, aki 7 évet Magyarországon élt, és megtanulta a magyar konyhát is. Sokat beszélgettünk, nagyon jó fej, egy vízipipát kértem csak és egy helyi sört akkor, de másnap visszamentem kajálni is.

Galle - Unawatuna Beach tengerpartja. Naplementekor kezdödik az éjszakai élet a parton.
Galle - Unawatuna Beach tengerpartja. Naplementekor kezdödik az éjszakai élet a parton.

Utolsó napomon korán keltem, és a fővárosba vonatoztam. Kipihenten és hozzászokva a helyi körülményekhez útnak indultam körülnézni és meg kell mondanom, teljesen más benyomásom lett, mint az első napon volt. A főváros igencsak fejlődő, modern és relatív tiszta hely, legalábbis a nagy része. Gyönyörű hatalmas parkok, toronyházak és persze a tengerpart.

 

Estig igencsak lejártam a lábam, záróakkordként tökéletes befejezése volt az útnak a tengerpart melletti OZO toronyház legfelső emeletén lévő tetőteraszon sörözgetés. Imádom a tetőteraszokat és a magas helyeket, biztosan említettem már, ez mindenképp az egyik kedvenc helyem lesz, és nagyon remélem, hogy visszajövök még ide. Innen egyenesen a reptérre mentem, hajnalban indult vissza a gépem Kuvaitba.

Colomboi naplemente az OZO Toronyház tetöteteraszáról.
Colomboi naplemente az OZO Toronyház tetöteteraszáról.

Nagyon sokat lehetne írni Sri Lankáról a történelme, a látnivalók, az emberek mind megérnek egy-egy egész bejegyzést, de hogy ne legyen túl hosszú megpróbáltam a 10 napot esszenciálisan besűríteni egy bejegyzésbe. Ha kérdésed, vagy véleményed van, nyugodtan kommentben, vagy a Facebookon megteheted. 

További nagyfelbontású képekért, katt a galériára. 

 

Ha kíváncsi vagy a következő kalandra is Marokkóban, kövess Facebookon, és hamarosan olvashatod!

 

Write a comment

Comments: 0