Az Arab Félsziget titokzatos csodája - Omán

Dubai Burj Khalifa, Dubai Marina UAE
Az arab világ kincses szigete

Dubaiból a Deira buszállomásról indul naponta buszjárat Ománba. Az éjszakai expresszre neveztem be, ugyanis költséghatékonyságból általában éjszakára időzítem az utazást, így nem kell szállást találnom, alhatok a járművön. Ez több kevesebb sikerrel bejön, elég jó "bárhol-alvó" vagyok, ezen az úton viszont alig aludtam egy szemhunyásnyit.
Egy határon három határellenőrzés, minden alkalommal úgy néztek rám a magyar útlevelemmel, mint egy földönkívülire.
-Haver biztos erre akartál jönni ? Eleinte nem volt túl bizalomgerjesztő, de utólag rájöttem, hogy ezt az ultra fapados járatot nemigen használják európai turisták ezért a meglepődés. Aggodalomra viszont semmi okom nem volt, a Közel-Kelet egyik, ha nem a legszebb és legbiztonságosabb vidékére érkeztem, mikor a rozzant busz az egész éjszakás padlógázas etap után begördült Muscat pályaudvarára...



Omán a tökéletes cáfolata mindazoknak a negatív hiedelmeknek amelyeket az európai ember az iszlám világról gondol.

... A reptéren szerettem volna leszállni, ugyanis a bérelt autóm ott várt rám. Nem gondoltam, hogy a busz csak akkor megy be oda, ha előzetesen jelzem a sofőrnek, hogy oda igyekszem, ugyanis nem így tettem. Ennek következtében 35 kilométerrel sikerült tovább utaznom a kelleténél. A busz hajnalban érkezett, mikor még a taxik sem igen jártak, nálam Ománi pénz nem volt, úgyhogy eléggé kilátástalan volt a visszajutásom a reptérre. A buszsofőr látván aggodalmamat, felajánlotta, menjek vele. Visszaszálltam a buszra, ő pedig a buszgarázsba hajtott. Ott átszálltunk a hatalmas GMC terepjárójába, amellyel elvitt a reptérre. Egyik ámulatból a masikba estem... Budapesten a buszsofőr már az is csoda ha nem csukja rád az ajtót ha szaladsz, ő pedig elvisz munkaideje után saját kocsijával 35 kilométert ? Ennek lehúzás lesz a vége, gondoltam. Megdícsértem a kocsiját, mire ő: -Igen szép autóm van hála Istennek, és a Szultánnak... -És ez többször előfordult, mikor valakinek említést tettem szép házáról, boltjáról vagy autójáról. Sosem azt mondták, hát ja megdolgoztam érte, nem dagadt a mellük a büszkeségtől, hogy irigylem a dolgaikat, hanem megköszönték Istennek és a Szultánnak. Körülbelül itt szerettem bele az Ománi emberekbe. Ezután pedig egy fillért nem kért a fuvarért, csak elbúcsúzott; menjek szerencsével.
A szerencse a reptéren nem annyira szegődött a nyomomba, sajnos a bérautómra délután 5 ig kellett várnom, addig egy étterem egyik asztalánál aludtam vagy 8 órát. Nem volt a legkényelmesebb, de megtette.

Suzuki Swift Sedan rent in Oman
A bérautóm. Suzuki Swift. Minden kisautó Sedan itt, drapp belsővel, automata váltóval és klímával természetesen. És mind benzines.

Első utam, Couchsurfinges szállásadómhoz, Qamar- hoz vezetett. A pakisztáni srác Németországban tanult, majd több európai országot bejárt, mielőtt Ománban telepedett le. Sokat beszélgettünk este, segített összeállítani a másnapi útitervemet, képeket nézegettünk az utazásainkról. Mesélt a pakisztáni hegyi túráiról, és kaptam egy szobát matraccal.
Másnap reggel együtt indultunk a Sultan Qaboos mecsetbe, amely a világ 4. legnagyobb mecsete. A monumentális épülethez 300 ezer tonna (!) indiai homokkövet használtak fel. A fő imateremben 6500 an imádkozhatnak egyszerre, ezt pedig az állami televízió is mindig közvetíti. Ebben a teremben található a világ második legnagyobb kézzel szőtt szőnyege, mely 4 évig készült. A 60x70 méteres szőnyeg 1.700.000.000 csomóval készült és 21 tonnát nyom. (Imádom az ilyen elképesztő adatokat) Ha már az elképesztő adatoknál tartunk akkor a csillár is megérdemel pár szót, ez ugyanis a világ legnagyobb csillárja. 8 méteres átmérője egy hatalmas szobáénak felel meg, a súlya 8,5 Tonna (!) és 600.000 db Swarowski Kristály díszíti. A falat és a mennyezetet hihetetlen mennyiségű és kidolgozottságú faragás és stukkó borítja. Aki Muscatban jár semmiképpen se hagyja ki. Nagyítható képek következnek:

Az ország egyébként igen gazdag kőolajban, földgázban és rézben, az életszínvonal magas, épp ezért rendkívül különleges, hogy mégis megőrizte az eredeti autentikus arab atmoszféráját. Az emirátusokkal ellentétben, itt nincsenek felhőkarcolók, városnyi plázák, sípálya a sivatagban és egyéb megalomániás őrületek. A gazdagság ott mutatkozik meg, hogy minden tér, park, út elképesztően tiszta, díszes és színes. Folyamatosan kertészek és takarítók járják a városokat,sepernek, törölnek, metszenek, ültetnek, stb. Az épületek, főképpen a középületek és hivatalok hatalmasak, és tradicionális arab stílusban épülnek. Az utak a legjobb minőségűek, a közbiztonság pedig kiemelkedő. A viszonylag ritkán erre járó turistának nincs mitől tartania. Éjszaka is teljesen biztonságos az utcán lenni, vagy akár a tengerparton aludni, ahogy tettem én is. Nincsenek zavargások, merényletek, itt soha egyetlen robbantás nem volt. Tökéletes béke és nyugalom honol, az emberek barátságosak és segítőkészek. Az abszolút monarchia vezetője Qaboos bin Said al Said Szultán, akit óriási tisztelet és megbecsülés övez 1970 es trónra lépése óta. És itt kivételesen nem azért mert kötelező, hanem őszintén. A szultán rendkívül sokat tett és tesz a népért, a kis sivatagos országot, ahol pár évtizeddel ezelőtt még szinte semmi sem volt pár pálmán és tevén kívül, elképesztően felvirágoztatta; Infrastruktúrát, nemzetközi kapcsolatokat épített ki. Portréja minden házban, autóban, pénztárcában, üzletben és hivatalban megtalálható.
A jólétet mutatja az is, hogy az Omániak hatalmas luxusautókkal és sportkocsikkal járnak. Igaz ezek jóval olcsóbbak itt, mint Európában, valamint az üzemanyagot is gombokért mérik. Az alábbi képeken egy-egy parkolót fotóztam, a jobb oldali képen lévő behemótok különösen nagy kedvenceim, egy ilyen arab piacra készült Patrolt szívesen elfogadnék világjárós kocsinak.

Jöjjön pár kép Muscat-ból. Bal képen: Kertészek minden parkban. Elszáradt virágszirmokat szednek vödörbe, gyomlálnak, metszenek. A kertek makulátlanok mindenhol. Jobb képen: Az utakat virágok és hatalmas pálmák szegélyezik, amelyek folyamatosan öntözve vannak. Útközben néha olyan érzése van az embernek, mintha egy őserdőben vezetne az út, a növényszegély mögött viszont a sivatag van.

Bal képen: A körforgalmak igencsak hatalmasak és díszesek Ománban, itt például egy hajó van a közepén egy mesterséges kis tóban. Bal képen a Szultán palotája előtti park. Még a járdafelület is fényesre csiszolt homokkő.

Qaboos Sultans palace in Muscat
A szultán palotája Muscatban.

Omán az offroad kedvelők paradicsoma is, hatalmas terepjárókat bérelhetünk európai árakon. Európai jogsi elég, nem kérnek nemzetközit. Az utakat gyakorlatilag bárhol elhagyhatod, ezt teszik a helyiek is előszeretettel. Az ország több mint kétharmada sivatag, melyet Wadik, kis tiszta vízű rejtett oázisok törnek meg. A kempingezés mindenütt legális, elfogadott. sőt a helyiek is előszeretettel teszik. Kempingek nincsenek, de bárhol felverheted a sátrad. A sivatagba viszont senkinek nem ajánlott kezdőként egyedül útnak indulni, könnyű eltévedni vagy elakadni, könnyen előfordulhat 50 fokos forróság és térerő sem igen van.
Harmadnap indultam útnak Nizwába a régi fővárosba. Az utat az Ománi hegység hatalmas gerincei szegélyezik, néhol pedig többszáz éves kis romvárosokra bukkan az utazó. Ilyen volt Qaroot is, ahol megálltam egy kis fotózgatásra.

Nizwa óvárosába érve olyan érzés fogott el, mintha egy szellemvárosban járnék. Az utcák üresek, a házak nagy része elhagyatott. Még a levegő sem mozdult, mintha megállt volna az idő pár évszázaddal ezelőtt. Tökéletes csend és nyugalom. A bejegyzés címlapképén látható régi erődbe fillérekbe kerül a belépő, és nagyon hangulatos, semmiképp sem szabad kihagyni. A bástya tetejéről pedig 360 fokos panoráma nyílik a városra és a közeli hegyekre. Az erőd maga olyan mint egy labirintus mindenütt lépcsők fel és le, bástyák, pincék, kamrák, átjárók. Akár egy jó Counter Strike pályának is beillene, (balra lent).
Innen Jabel Shams irányába indultam tovább, amit Omán Grand Canyonjának is neveznek, nem alaptalanul. Az utak mentén előfordulnak áruházak, éttermek, vagy panziók, melyek rendkívül fura módon általában nem az út közvetlen szélén vannak, hanem 40-50 méterre az úttól, lekanyarodási lehetőség nélkül. Ilyenkor egyszer csak kidobja az ember az indexet és hasraütés szerűen letér az útról, majd a odagurul az épülethez. Az autókat ilyenkor általában nem állítják le. (jobbra lent) Ha csak 10-15 percre hagyja el a járművét az ember a motor és a klíma jár, mert az üzemanyag szinte ingyen van, a közbiztonság kiváló az autó pedig a tűző napon képes percek alatt tűzforróvá válni. A buszokat és a kamionokat a pályaudvarokon és lerakóhelyeken képesek akár fél vagy egy óráig is feleslegesen járatni, itt mondjuk már nem olyan kellemes a közelükben lenni...

Az út a felfelé ijesztően meredek volt, a vége felé már egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy elsőkerék meghajtású autóval tényleg abszolválhatom a csúcstámadást. Szegény Suzukinak kinyomtam a szemét mire felért, de én is megizzadtam rendesen. Technikázni kellett a gázzal, fékkel, váltásokkal, hogy sikerüljön a küldetés. Fent rögtön megálltam ellőni pár fotót a naplemente előtt, mikor egy nem várt parkolóőr jelent meg, egy kíváncsi kecske személyében. Körüljárta az autót, közben hol rám, hol az autóra nézett, de nem tágított. Beültem, hogy továbbmenjek, ekkor közvetlen az ablak elé állt, mintha csak kérné. hogy nyissam ki. Leengedtem, mire két mellső patáját feldobva behajolt és körülnézett. Miután mindent rendben talált utamra engedett.

Jabel Shams Oman
Omán Grand Canyonja, a Jabel Shams. Szédítő mélység.

Késő este értem vissza Muscatba, az éjszakai vezetés egyébként kifejezetten kellemes; a levegő meleg még de már nem izzasztó a hőség. Tökéletes sötétség van az országúton, autóval csak ritkán találkozik az ember. Mivel nincs fényszennyezés az égbolt gyönyörű csillagos. Egy benzinkúton belefutottam egy régen eltévedhetett Hungarocamionos trélerbe. Kíváncsi lennék hogy kerülhetett ide, de kellemes meglepetés volt. A sofőr koma nem értette miért fotózom, azt sem tudta, hol van Magyarország.
Éjszakára már nem volt Couchsurfinges szállásom, így improvizálnom kellett. Kimentem a tengerpartra alvóhelyet keresni. Miután kiszabadítottam a puha parti homokban elakadt autómat egy elhagyott pickupot találtam, a platójára feldobtam a matracom és a hálózsákom. Hullafáradt voltam már sátorállításhoz, főleg az autókiszabadítási manőver után. Csak hátrafeküdtem, benyomtam a fülembe Manu Chao Clandestino című albumát, ami nálam a No.1 utazós muzsika, és elaludtam.
Másnap kora reggel arra ébredtem, hogy két halász hajol be a platóba és tanakodik suttogva, hogy vajon ki lehetek és hogy kerültem oda. Ezt persze csak tippeltem, hogy ezen agyaltak, ugyanis nem tudok arabul, de reméltem, hogy nem arról egyezkednek, hogy cápacsalinak használjanak. Jobbnak láttam egy széles mosollyal és egy jó reggelt köszöntéssel felkelni, mintha csak a világ legtermészetesebb dolga lenne valaki kocsiján aludni. Szóhoz sem jutottak, én pedig kimentem úszni egyet a tengerbe.

Megnéztem a halászokat, akik egy elég speciális módszerrel gyűjtötték be a halat, nem halászhajóval, hanem halászautóval! Egy csóka bevitte a hálót a tengerbe, majd a háló két végét hosszú kötéllel hozzákötötték két egymástól jó 50 méterre lévő terepjáró elejéhez, majd ezekkel elkezdtek kitolatni a tengerből a lenti képeken látható módon. Elképesztő mennyiségű halat kifogtak pillanatok alatt.

Este 6 kor indult a buszom Salalah -ba, az ország déli városába. A távolság több mint 1000 Kilométer. Reménykedem, hogy egy kevésbé pusztulat busszal tesszük meg , mint a Dubai - Muscat útvonalat. Az autómat a reptéren visszaadom, és tömegközlekedéssel próbálok eljutni Ruwi -ba a busz-pályaudvarra. Az első busz megáll a sofőr körülnéz, nem nyitja ki az ajtót, csak továbbmegy. Nagyon fura volt, főleg, hogy negyed órája vártam. Sajnos azon a buszon már csak a női részlegen volt hely, férfiak nem szállhattak fel. A következőn is így volt, de engem mint turistát felengedett a sofőr a nők közé, a többiek lent maradtak. A pályaudvarra a busz indulása előtt egy órával érkezem, a motor már természetesen járt. Szerencsére egy európai színvonalú nagy turistabusszal utaztam, mellesleg a teljes távra fizettem 5 Rial-t, ami 12 Euró kb, azaz kevesebb mint 4000 Forint. A közlekedés igen olcsó, nem úgy mint a szállás például, amit nem is vettem ezért igénybe.
Induláskor felkészültem, hogy Nizwáig megnézek egy filmet, majd onnantól, ahogy kiérünk a sivatagba nincs több megálló 900 kilométeren keresztül, nyugodtan alhatok. Nos mikor kiértünk a sivatagba a nyugodt alvás reménye azonnal szertefoszlott, ugyanis orkán erejű homokvihar tombolt. A buszt úgy dobálta, hogy a kb 18 éves pilóta alig bírta 140 nél az úton tartani. A másodpilóta ordított, hogy most rántsd vissza! Most jobbra! Kerüld ki! stb, de a tempóból nem vett lejjebb. Sokszor szó szerint pár centiméterre sikerült az utolsó pillanatban elkerülnünk szembejövő kamionokat, amik már jó előre reflektoroztak és dudáltak.
Ilyen halálfélelmem nem tudom mikor volt utoljára, de nem voltam ezzel egyedül. Gyakorlatilag a teljes utazóközönség Allahhoz imádkozott, hogy túléljük az utat. Talán ez segített, mert tényleg csodával határos módon kerültünk el legalább 20 frontális ütközést, és legalább ennyi felborulást. Miután reggel 4 kor beért a busz Salalah-ba, az előző esetből tanulva jó előre szóltam, hogy a reptérnél akarok leszállni. A busz megállt, a sofőr hátraintett. Mikor szálltam volna le az utazóközönség fele elkezdett visszatartani, hogy ez nem a reptér, másik fele pedig mondta, hogy de pedig ez. Az egész busz veszekedett és kiabált, miközben én ötször szálltam fel és le. Végül megelégeltem és lent maradtam. Mint kiderült nemcsak hogy a reptértől 13 kilométerre rakott le a busz de amúgy sem ment arra, tehát ha rajta maradok még rosszabbul járok. Ismételten egy szembejövő idegen szánt meg. Hazasétáltunk hozzá és a kocsijával elvitt a reptérre. Érdekes kis öreg volt, egy szót nem beszélt angolul, de megértette mi a bánatom és mellesleg tökegyedül sétált egy kihalt városrészben hajnal 4 kor mikor még a madarak is alszanak. A reptéren eldőltem mint a zsák és aludtam. Kómás állapotomból egy öltönyös koma keltett, "you need a car?" kérdéssel. Nem tudtam mire vélni aztán kiderült, hogy az autókölcsönző előtt aludtam el. Nagyon olcsón (13 Euróért) megszámított nekem egy napra egy fullos Nissan Sunnyt.

Salalah tengerpartja gyönyörű szép, hófehér homokos, ameddig a szem ellát. Fürdőzésre egyébként a helyiek egyáltalán nem használják a tengerpartot, szóval zsúfoltságra nem kell számítani, valószínűleg te leszel az első napozó / fürdőző, ha vállalkozol rá.  A város egyébkén eléggé különbözik Muscattól, a fővárostól. Itt rengeteg teve van, amelyek látszólag szabadon kószálnak, és rengeteg pálmaerdő; banán, datolya, kókusz,mangó, stb. A terméseket fillérekért árulják, frissen szedve. Ez nem az a teherhajón beérett zöld banán amit a hipermarketben veszel, ez egész más kategória. Salalahnak egyébként sok komoly látványossága nincs, inkább a nyugodt pihenést és fotózgatást kedvelőknek ajánlott. A város egy nap alatt bejárható. Ha teheti az ember érdemes mindenképp eljönni ide is, de ha választani kell, akkor Muscat és az északi part. A gépem éjjel 2 kor indult vissza Salalahból. Az utolsó képen látható a nemrég átadott impozáns reptér, melyről alig indulnak nemzetközi járatok, talán ha naponta kettő. Szóval fura szinte tökegyedül lennie egy reptéren. Az utat az FTI Tours-sal foglaltam, mindössze 350 Euróért, mely tartalmazta az oda-visszautat és a muscati autóbérlést.
Mindent összevetve Ománt ajánlom mindazoknak akik érdeklődnek az eredeti autentikus arab kultúra iránt, de nem szívesen mennek rizikós környékre. Akik szeretnek Off-roadozni, és hosszú többnapos sivatagi túrákat tenni akár tevével, akár terepjáróval. A gyerekeket is nagyon szeretik,rendkívül családcentrikus nép, délutánonként a parkok megtelnek piknikező családokkal. Októbertől májusig érdemes menni, (én kifejezetten mindig télen utazom nyaralni meleg helyekre) ekkor kellemes a klíma, nyáron európai ember számára elviselhetetlen a hőség. Nem egy bulis hely, discok, szórakozóhelyek nincsenek, alkoholt nem szolgálnak fel.
Omán az első olyan nyaralóhely ahová valószínűleg többször visszamegyek még.


További elképesztő képekért kattints ide: GALÉRIA
Remélem tetszett ez a kissé hosszú bejegyzés is, ha kérdésed ötleted van, írd meg kérlek kommentben. Hamarosan jönnek a bejegyzések az előkészületekről is, mostantól érdemes figyelni :)

Write a comment

Comments: 5
  • #1

    Csík Ádám (Friday, 17 June 2016 15:59)

    Nagyon tetszik!!

  • #2

    bjozsi (Tuesday, 21 June 2016 15:47)

    Hihetetlen. Azt gondolná az ember, hogy... És tényleg ennyire gazdag ország?
    Egyik "titkos" úticélom, csak én nem vagyok annyira bevállalós, egyedül utazós, mint te. :-)

  • #3

    András (Wednesday, 06 July 2016 13:23)

    Mindenk´éppen vállald be azt ajánlom, életreszóló élmény lesz garantáltan :)

  • #4

    bjozsi (Saturday, 09 July 2016 13:22)

    Szerintem egy napon meglesz András. :-)
    Bár jó lenne, ha annyira laza tudnék lenni, mint te, aki fogja magát és egyszál magában, kocsival nekiindul Ázsiának. Le a kalappal előtted. :-)

  • #5

    Wonderlust King (András) (Sunday, 14 August 2016 18:09)

    Köszönöm, ez olyan, hogy csak egyszer kell elkezdeni, utána úgysem birsz leállni :)