Egy nap az illúziók városában - Dubai

Ez a kérdés merült fel elsőként, miután megváltottam a napijegyem a Dubai metróra, amely egyébként javarészt magasvasútként funkcionál a neve ellenére. A piros metró hosszanti irányban szeli végig a várost, így úgy döntöttem végigmegyek, és leszállok minden érdekesebb megállóhelyen. A megállók számozottak érdekes módon 11 től 42-ig. Van egy rövidebb zöld metró is, amely számozása szintén 11 től kezdődik. Ha valaki esetleg tudja a titkát, megsúghatja kommentben. Első utam hova máshova is vezethetett. mint a világ legmagasabb épületéhez, a Burj Khalifához. (Megszállottan vonzódom a magas épületekhez és helyekhez.) Le is szálltam hát a Burj Khalifa állomáson, igen ám de a toronyház és az aljához "nőtt" hatalmas Dubai Mall pláza jó egy kilométerre van a róla elnevezett állomástól (?!) Persze ha azt gondolnád most a 30 fokban utcákon keresztül kell elgyalogolni odáig, tévednél. A metróállomást egy több utca felett átívelő tekergőző fedett, légkondicionált felüljáró köti össze a plázával, melyben mozgójárda fut, így akár szinte állva is megteheted az utat.  1 km ide vagy oda, a metróállomásról egyből a plázába lépsz be.

A Burj Khalifa látogatói bejárata a pláza aljában található. A recepciónál meg is próbáltak levenni, gondolom azt hiszik mindenki milliomos, aki ide látogatóba jön ezért azt találta mondani a csajszi, hogy a legolcsóbb belépő 350 Dirham ami kb, 27 ezer Ft. Hiába állítottam, hogy van olcsóbb is adja csak szépen azt, nem tágított. Wifi közelben kikerestem a neten az árakat, ami szerint 125 AED -ért azaz 9500 Forintért is van jegy. Faarccal beengedett. Az olcsóbbik jeggyel a 124. emeletig lehet felmenni, ami kb az épület kétharmada. A kilátás elképesztő. Nagyon jó fotókat lehet készíteni. Innen látni igazán ki a díszletek mögé, a felhőkarcolók mögött konkrétan a sivatag van. Nincs átmenet, nincs agglomeráció, teljesen értelmetlen és indokolatlan az egész de kit érdekel ha annyi pénzed van, hogy bármit megtehetsz. Lenyűgöző. Órákat töltöttem bámészkodással és fotózással. Bár fent sok hely van, így nincs tömegnyomor, ellenben a liftre elég sokat kell várni; 124 emeletet a világ leggyorsabb liftje (!!) sem tesz meg oda vissza pár másodperc alatt. Kb fél órás sorállásra kell számítani, hacsak nem mész fel a 125.-re, ahova a drága jegyesek mehetnek és ott a VIP lifttel pillanatok alatt lent vagy. Senki nem fogja ellenőrizini. Mellesleg pár érdekesség a 13 világrekordot tartó épületről; Az egész komplexum 20 Milliárd dollárba került, amelyből kb 22 szer lehetett volna kifizetni Magyarország teljes államháztartási hiányát. 22 millió munkaóra, 330.000 köbméter beton és 39000 tonna betonacél kellett a megépítéséhez. Az épületben helyet kapott 700 privát apartman, melyek az értékesítés első 8 órájában mind gazdára találtak. Gondolom nem egy csepeli garzon áráért.

A piros metróval tovább haladva érkeztem meg a Dubai Marina kikötőnegyedbe. Dubai legexkluzívabb övezetét gyalogosan is hamar körbe lehet járni, viszont itt jár a metrójeggyel is igénybe vehető nemrég átadott egyetlen villamosvonal is. A villamosmegálló akárcsak a buszmegállók klimatizált és wifi is van. A villamoson és a metrón is van első osztály, ahol a vendégmunkás tömegtől elkülönülve bőrüléseken terpeszkedhet az ember. Mint mindenhol máshol itt is elképesztően sok a félkész felhőkarcoló. Olyan ütemben szaporodnak mint a gombák, habár az utóbbi időben lelassultak, sok helyen megálltak az építkezések finanszírozási gondok miatt. Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy egyszerű parasztembernél vendégeskednék, aki megnyerte a lottóötöst. A legnagyobb luxus és pompa sokszor a jó ízlés és főleg a józan ész határain túlmenően mindenhol, de a kassza közben kiürült. Egy darabig még megélnek abból, hogy az emberek csodájára járnak ennek az őrületnek, de az olaj már csak a 6-8%- át teszi ki a GDP-nek, a turizmus az ami hajtja igazán a kereket. Persze a lakosság mindössze kevesebb mint 20% -a állampolgár, őket luxusszínvonalon tartja el a több millió indiai, pakisztáni, bangladesi, filippínó stb. vendégmunkás akik borzalmas körülmények közt sokszor jóval a magyar minimálbér alatti fizetésekért építik ezt a luxus Disneyland- et.

Az utam innen a Palm Jumeirah -ra, azaz a híres pálma alakú szigetre vezetett. Egy automata monorail -el lehet eljutni a sziget végébe, az Atlantis hotel és Aquaparkhoz. A hotel gyönyörű, monumentális, az aquapark elképsztő, van egy nagy aquárium, és Gordon Ramsey étterme. Azonban ha nincs keresnivalód a hotelben és a parkra sem akarsz egy vagyont kiadni, akkor nem érdemes ide kijönni. A pálma szigeten lévő luxusrezidenciák környéke is le van zárva, a monorail többe kerül mint az egész napos metró és villamosbérlet, és sokat kell sétálni az indulóállomásra.
Esteledett, így az óváros felé vettem az irányt. Az old Souk, azaz a bazárnegyed mindenképp érdekelt még indulás előtt. Ennyi aranyat életemben nem láttam, de szerintem ezzel minden idelátogató így van, akárhonnan is jött. Utcákon keresztül ékszerboltok, arany, gyémánt, drágakövek, tonnaszámra. A boltok tele vevőjelöltekkel és eladókkal, pangás egy percre sincs.

Este 11 kor indulok tovább Ománba. A koszos, sötét  külvárosi részen megkajálok egy indiai étteremben. All you can eat fillérekért. Vonzónak tűnt, sajnos szinte semmi ehető nem volt... A szebb napokat látott csattogó füstölő turistabusz nekilódul a sivatagnak. Pár perc múlva már nyoma sincs a kifényezett, légkondicionált luxusnak, csak a pakisztáni és bangladesi vendégmunkások izzadt, munkában megfáradt csapata, és én a kopár vaksötét semmi közepén. A határig több óra az út, aludni próbálok de lehetetlen. Az öreg busz dobál, mint Simson a szántásban, a mellettem levő koma rámdől, a motor meg közvetlen alattam zúg... És végre itt a határ.
Ez már a következő történet lesz, ha tetszett, tartsatok velem Ománba is !

További elképesztő képekért kattints ide: GALÉRIA
Remélem tetszett a bejegyzés, ha kérdésed ötleted van, írd meg kérlek kommentben.